A kwai folyónál egy gyönyörű szállásra érkeztünk, ami szó szerint a folyón lebegett.Kis bungallók, amikhez stégen keresztül lehetett eljutni. Gyönyörű volt.

A 2014-es Ázsitúrám utolsó állomása Thaiföld volt. Nyüzsgés, totális nyugi, majd megint nyüzsgés, azaz: Bangkokban 1 hét, a Kwai folyónál még egy hét és Bangkokban ismét 1 hét. Érdekes módon a tengerparti részeket kihagytam. Amit így visszagondolva már kicsit bánok, de ezalatt a hátizsákos túra alatt a Fülöp-szigeteken úgy kipancsoltam magam, hogy nem is vágytam tengerpartra.

Az első szállás Bangkokban egy olyan turista-övezetbe esett, ahol 90%-ban szintén hátizsákos európia, amerikai fiatalokat lehetett látni. Hostelben szálltam meg, a tipikus emeleteságyas fajtában. 10-15 ember egy szobában, kis függönyökkel elválasztva..a célnak megfelelt. Úgysem a szobában akartam kuksolni. A környéknek ez az igazi fiatalos, kalandvágyó hangulat érződött. Kis kávézókban, bárokban fiatalok százai mulatták az időt. De nem túl sok részeg emberrel lehetett találkozni. Inkább csak sörözés, borozgatás, vizipipa volt jellemző. Nagyon tetszett ez a környék. Igaz nem túlzottan volt Thai hangulata, leszámítva az utcai thai-kaja árusokat és a közelben lévő thai templomot, viszont, aki ismerkedni akar hasonlóan szabadságra vágyó fiatalokkal és csak jól érezni magát pár napig, annak mindenképp ajánlom. 1-2 ezer forintért kozmetika és masszázs is igénybe vehető.

Fontos tudni egyébként Ázsiáról, hogy ha több hétre megy az ember érdemes először csak 1-2 napra szállást foglalni itthonról, mivel ott helyben sokkal olcsóbb árak és talán még jobb szállások is találhatóak. Legtöbbször mi is/ én is így tettem. Macerásabb volt ugyan mikor hajnali 5kor megérkezve még 3 órán át szállást keresel, de, ha szűk pénztárcával érkezel, akkor bizony megéri a keresgélés. Azért beszélek hol többes, hol egyes számban, mert valóban egyedül indultam el, de volt, hogy becsatlakoztak emberek hosszabb-rövidebb időre.

Tehát ezen az első környéken leginkább csak a pihenésé, nézelődésé volt a főszerep, főleg, hogy a szingapúri átszálláskor az ottani szállás klímája miatt lebetegedtem és be is lázasodtam. Viszont néha úgy tudod átérezni a hely varázsát, ha nem a turistacélpontokat veszed célba, hanem egyszerűen csak beleolvadsz a tömegbe és átveszed a helyi életritmust és csak pihensz.

Bangkokból mindenképpen a Kwai folyó irányába akartam venni a célt, mivel tudtam, hogy ahhoz közel van a Tigris Templom, amit régi, nagy álmom volt felfedezni. Először önkénteskedni akartam itt (mert van rá lehetőség), viszont ahhoz minimum 2-3 hónapot kell tudni vállalni és a bejutás is nehéz. Ezért úgy döntöttem, hogy egyelőre csak szemrevételezem, és talán egyszer visszajövök dolgozni is. A kwai folyó környékére kisbusszal pár óra alatt körülbelül 1500 Ft-ért lehet eljutni. Érdemes mindig több helyen megérdeklődni az utazási költségeket, mert a szállodák, szállások jócskán rátesznek arra az árra, amit egy utcai árusnál kaphatsz.

 
A kwai folyónál egy gyönyörű szállásra érkeztünk, ami szó szerint a folyón lebegett. Kis bungallók, amikhez stégen keresztül lehetett eljutni. Gyönyörű volt. Egy családi vállalkozásé volt az egész hely egy kis étteremmel együtt. Az anyuka volt a recepciós és szakács és a 10-12 éves lányai a felszolgálók, takarítók. Engem rögtön megbabonázott a kwai folyó varázsa. A környék nyugodt volt , a helyi lakosok és hátizsákos turisták kb fele-fele arányban voltak jelen. A főúton egy két európai étterem az országából idemenekülő európai tulajdonossal. A menekülést arra értem, hogy a túlhajszolt hétköznapok helyett a csendes, nyugodtabb életstílust választotta. Ami itt és Ázsiában is elég jellemző és nekem nagyon szimpatikus. Bárkinek ajánlom a helyet, aki kicsit szeretne kikapcsolni. A kávézókban egyedül-utazió turisták iszogatják kávéjukat, olvassák kedvenc könyvüket és próbálják megtalálni magukat. De vannak családok is és nászutas párok. Ha Thaiföldön jársz, akkor azt javaslom, ne csak a tengerpart felé vedd az irányt!

Motort itt 1 napra ezer-kétezer forint körül lehet bérelni, amivel csodálatosabbnál csodálatosabb helyekre lehet eljutni. A kwai folyó környéke nem olyan felkapott még, mint például Bangkok vagy az annál is népszerűbb thai tengerpartok. Így itt tényleg el lehet bújni kicsit a világ elől, fel lehet fedezni az érintetlen természetet, gyönyörű szép dzsungel-részeken keresztül juthatunk el egy-egy helyszínre a saját kis bérelt motorunkon. El nem tudom mondani azt a szabadságérzetet, amit akkor érez az ember, ha a kwai folyó partjáról nekivág a thai utakon az ismeretlennek egy gyönyörűszép napsütéses időben. Kicsit giccsesen hangzik, de nem sok minden fogható az utazás szabadságához. Legalábbis nekem 🙂

Viszont azt kell mondjam, a Kwai folyó fénypontja a Tigris Templom volt, amit egy kirándulás keretén belül láthattam. (igaz ez is saját szervezés volt, mert így harmadannyiba került, mint csoporttal). A helyszínre érkezve a bejárattól még úgy 10 percet kellett gyalogolni, amikor is megpillantottam őket, a gyönyörű tigriseket, amint egy-egy szerzetes kíséretében pihennek, vagy épp fotózkodnak a többi emberrel. Nagyon izgatott lettem és egyre közelebb merészkedtem. Olyan békésen heverésztek az emberek közelében is, hogy alig hittem a szememnek. Gyorsan csináltattam is pár fotót. A nap egyik legjobb része pedig az volt mikor kicsit sétáltatni is lehetett őket! :O a másik pedig, mikor a kis baby-tigrisekhez lehetett bemenni játszani. Ezt a pár órát se felejtem el az életemből soha. Minden ilyen élmény, amikor ennyire közel találkozok egy „vad-állattal” valamiért nagyon megragad bennem és olyan hihetetlennek tűnik visszagondolva. Összegezve egy fantasztikus nap volt ez.

A kwai folyónál lévő napok másik felét egy új szálláson töltöttem, mert, mint kiderült: egy utcával lejjebb olcsóbban! Hasonló szállás volt, de ahhoz még medence is járt. De igen, ez így megy Ázsiában. Aki keres, az talál! 🙂

Az utolsó hetet Bangkokban a belvároshoz közel töltöttem, de ez már főleg az ajándékvásárlásról és ruhákról szólt. Van egy-két utca, ahol nagyon olcsón meg lehet venni bármit: elektronikai készülékek, ruhák, órák, ékszerek… Szóval az utolsó napok ezzel teltek.

Őszintén szólva a 3 hónapos hátizsákos utazás végére, Thaiföldhöz már nem maradt sok energiám. A szingapúri lebetegedés után már végig gyengének éreztem magam, és kicsit el is fáradtam. 2-3 naponta szállás-váltás, jövés-menés és az a rendkívül nagy kúltursokk kicsit leterhelt. Viszont semmiért nem adnám oda az itt szerzett élményeket. Igaz a thai-tengerpartot kihagytam, de biztos vagyok benne, hogy ide még visszalátogatok egyszer. És mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy sokkal inkább gyűjtsön egy ilyen (vagy ehhez hasonló) utazásra, mint bármilyen értéktárgyra!